Kövér veszteség csevegés. Fogyás karne ke gharelu upchar Zsírégetés desi nuskhe
Tartalom
Veszprémi Független Hirlap, 1. Szombat, okt. Ffl évre Negyed érre Egyes példányok ára 15 kr. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utoza fogyás msn Kéziratok vissza nem adatnak.
A mi közönségünk. Veszprém, szept. A dunántúli megyék között Veszprém mindig vezérszerepet vitt. A megyei élet mozgalmai a megye határain túl is érezhetők voltak mindig s véleménye Söntőleg hatott a szomszédos törvény- hatóságok elhatározásaira.
A közgyűlések olyan pipogya-nyugodtsággal folynak le, mint a babszemsk a háncsodé rostán, s a napirend letár- gyalása mivel sem érdekesebbb a kávédarálásnál.
Kövér veszteség csevegés érdekesnél érdekesebb tárgyak kerülnek ott szőnyegre most is, melyek a megye vitális érdekeinek képezik magvát. Hanem azok rendesen úgy kövér veszteség csevegés megoldást, hogy a főjegyző elolvassa, az alispán helyeslőleg bólint a fejével, a főispán ur megrámoudja, hogy — jól van — elfogadjuk!
Quid nunc! Ki merjen itt közbe szólni? S ha közbeszól is, no hiszen van letorkolás! Tizen is fölzúgnak egyszerre s szerencse, ha szép szerivel retiráliiaf. Az ilyen megyei élet bizony nem lehet áldásos — s nem is lehet az így tovább. Elvégre a megyt atyáinak be kell látniok, hogy föl kell ébredniük lethargikus álmukból s tenni valamit a köz- érdelért is. Azok a kövér veszteség csevegés, akiktől erélyt, tevékenységei várhatnánk, olyanok, mint a holdkórosak s ha feljárnak is kövér veszteség csevegés városházra — akár a fababák, úgy járnak el az intéző drót rángásai szerint.
Aztán az havi 1 kg fogyás terrorizmus, az a megfélemlítése a lupus felgyorsítja a fogyást gondolkozni merő polgároknak, az a rendszeres megalázása a nyíltságnak, önérzetnek, arai itt van — no abban sincs sok öröm. Maholnap ott leszünk, hogy a hurokkal kormánypártivá fogott becsületes polgár ember, szóba sem mer állani az utczán ellenzéki polgártársaival, nehogy gyanúba kevertessék s üldöztetéseknek legyen kitéve.
Hiszen annyira megy már, hogy a budapesti ellenzéki lapokat némely urak csak dugva, titkon merik kézbe venni! Nem jól van ez, polgártársak! Vessük le a kényszerzubbonyt s vegyük ki a gúzst egymás szájából.
Meg fogjuk látni, hogy azért nem esik kár egyikünkben sem, s ha nyílt bátorsággal fogjuk ami érdekeinket védni, többre megyünk, mint a meghunyáBzkodással s a fölfelé való pislogatással.
Amit most játszunk az alakoskodás, a képmutatás szerepe nem nekünk való.
Tegyük meg becsületes kötelességünket külön-külön és összevéve, s uj életet fogunk élni. Mert a hogy most élünk, ez a mihaszna ten- gődés roszabb a tetszhalálnál. Mert megöli nemcsak a kövér veszteség csevegés s a lelket, de megmételyezi s megfertőzteti jobbra érdemes társadalmunkat is!
Városunk t.
Veszprém, A veszprémi őnk. Az egylet élére ügybuzgó fiatal polgárok állottak s a működő csapat szervezete mi kivánni valót sem hagy föD. Ama körülmény, hogy a működő csapat tagjainak száma az újjáalakulás után csaknem kétszeresre emelkedett a tavalyi létszámhoz képest, arra enged következtetni, hogy az egylet virágzásnak indul s jól befogja tölteni nemes hivatását.
A város t. Az egyleti pénzalap a 3 évi időszak után kimerült 8 az újjászervezés újabb beruházásokat igényel.
Veszprémi Független Hirlap, (1. évfolyam, szám) | Könyvtár | Hungaricana
Pár nap múlva ki fognak bocsá'tatni az aláírási ivek a pártoló tagságra, s az árjegyzésektől fog függni az egylet további sorsa. Nem kétkedhetünk a városi t.
Két dudás egy csárdában meg nem fér. Két éles kard, — vagy: tőr — egy hüvelyben meg nem fér. Ellentétes dolgot jelent. Itt is, ott is élősködik. Két kulacsos.
Összes egyleteink közt ez az egylet igényli s érdemli meg a leghathatósabb támogatást. A közönség támogatása hozta létre, annak további fennállását is csak a közönség áldozat- készsége teheti lehetővé.
Kövér, Beteg és majdnem halott
Hiszszük, hogy midőn erre appellálunk — csak rokonszenvvel találkozhatunk 8 megbízhatunk az egylet jövőjében. Mely kötelességünk nemcsak, de a város jövője érdekében is. Az egyleti titkár. Statáriumot nekünk!
Zala vármegye f.
Veszprémi Független Hirlap, 1881 (1. évfolyam, 1-14. szám)
Régi dal, régi dicsőségről! Tudom bizonyosan, hogy különösen a corpus iuris megcsontosodott tudósai egynémelyikének füldobját kellemetlenül fogják érinteni némely állitasaim; de én arról nem tehetek.
Én lelkem sugallatát követem, 8 a felelősséget Isten és ember előtt elvállalva harsányan kiáltom, hogy a rögtönitélő biróság nm segít, és nem janit a helyzeten semmit!
Minden intézménynek czélszerüsége hatásaiban, és hatásainak következményeiben nyilvánul. A rögtönitélő biróság régi intézmény. Javitott-e valamit a társadalmon'? Mert kövér veszteség csevegés javított volna, nem volna reája minduntalan szükség!
Avagy jóvá teszi a rögtönitélő biróság a hibát azzal, ha rövid utón bitóra huzatja a gyilkost!? A rablógyilkosok cs gyilkosok által élköveteit bűntetteket nem teszi, nem teheti már jóvá semmiféle törvény, semmiféle biróság! A társadalom a hibás! A halál kövér veszteség csevegés nem riasztja vissza a gonosztevőt a bűn elkövetésétől, reája nézve legtöbb esetben már a halál nem büntetés, hanem jótétemény!
Hisz valamelyik bölcs is, — a nevét biz én elfeledtem, — azt mondta, hogy az emberre nézve a legnagyobb szerencsétlenség: hogy születik, s a legnagyobb szerencse: hogy meghal.
Ez a bölcs alighanem a társadalom. És ez a műveltnek, humánusnak gúnyolt ik század még sem veszi magát észre, gyilkol, hogy büntessen, pedig hát épen az ellenkezőjét éri el czéljának, ma már, midőn az erkölcsök oda qualifikálódtak, miszerint akár hányán bűnt követnék él azért, hogy tél idején a börtönben meleg szobát és kényelmes ellátást nyerjenek. Üszköt a ik század ál-humanismusánakl — szellemi üszköt! Hadd perzselje meg üstökét! Boríts be tölgyek árnya Édes, titkos homálylyal, Ringass szelíd ábrándba Busan siró madárdal.
Egy perezre hadd felejtem, Mi bántja, tépi szivem, A merengés enyhe karján Hadd ringok el szelíden.
Fogyás karne ke gharelu upchar Zsírégetés desi nuskhe
Jobb, el se megyek innen Ki a nyüzsgő világba, Rég el vau ott taposva A költészet virága. Vad hajsza a kenyérért, Nincs többé semmi szent, Meghalt itz Isten az égben S az ördög odalent.
A becsület csak árnykép, A haza puszta szó már, A gondolat se terjed Tál a jelenvalónál; A múltat elfeledtük, Más gondja a jövendő ; íiliink, mint a ki tudja, Hogy élte már veszendő. Br ár érzéstelenség, Kufár vásári lárma, — I kard, takard el tőlem Magányos erdő árnya! Inczédi László. Soha életemben nem sajnáltam annyira, hogy festészszé nem lettem, mint mióta egy Fehérvárról Veszprémbe tett vargabetű folytán jó vagy rósz sorsom Petyó bátyámmal hozott össze, a város tek.
Mily méltó volna őkelme egy festesz ecsetjére!
Az esetlenségben Sollogub hőseit fölülmúló teste a. Arczán folyvást mosoly lebegett.
...aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban…
De milyen arcz s milyen mosoly ez! Eszembe jutottak azok a tök — és dinnyehajból készített, mosolygó emberfőt ábrázoló lampiónok, — melyek gyertyával kivilágítva függesztetnek föl szüretkor a fákra.
- Kövér veszteség csevegés, K.
- Gyors fogyás punciban. Fogyás 3 kg 15 nap alatt
Ilyen csöndes buta magán egészségügyi fogyás lebeg rendesen a mákouyevők arczán is. Pufók orczái mögül, melyek úgy ragyognak, mintha hájjal volnának bekenve, kissé hegyes orra, két domb közé épített kápolna tornyaként magaslik elő. Kövér tokája elől-hátul kiül gallérjára.
Termetes hasa fölér egy-egy pesti kisebbrendü gargon- szobával, s a rósz nyelvek azt állítják, hogy néha napján több bor van benne, mint az alföld valamennyi korcsmájában, ami bizony kissé merész állítás. No de meg kell vallani, hogy Petyó bátyám nem közönséges hódolója a szőlő nedvének s torkának az ő teriméjén egy fiók egér könnyen lecsúszhatnék — szőlőmag számban. Nagyobb állatoknak tudvalevőleg meg vannak az ő kicsinyes szokásai. Petyó bátyámnak szintén van egy ily szokása; ő t.
A nemzet egyszerű kis polgárocskájának mondja magát, ki rámásból, szegesből alakult át csizmaziácskává. De Petyó bácsi nemcsak Bacchusnak mély tisztelője, tud ő kelme enni is. Azt mondják, hogy képes reggeltől estig rágószerszámjait foglalkoztatni, este aztán azzal a kérdéssel áll elő, mi lesz vacsorára?
Vizet állítólag azért nem ivott reá, nehogy a baromfiak azt higyjék, hogy a kutya ette meg őket. Oh, ez az ő legnagyobb szenvedélye!
A nagy petróleumlámpa égett középen, a virágos búra alól szétömlött a sárgás fény. Az asztal szép friss fehér abrosszal volt megterítve, az asztalfőn ült a kasznárné. Ugye Malvin? Vegyél egy tojást, jól keverd el egy darabka zsírral.
A városházánál, iparos gyűléseken, inter pocula, ő folyvást dikeziózik, még pedig órákig. A mily türelmetlen mások beszédjének végig hallgatásában ha más beszél, ő folyvást közbeszól: csak röviden! Midőn ágoskodni kezd kövér veszteség csevegés a dikezió, feltápászkodik ülőhelyéről, büszkén végig néz hasán, letörli az izzadtságot homloháról, diadalmas tekintetet vet a társaság minden tagjára, aztán lesütve szemeit, lesi, ha elég figyelemmel hallgatják-e.
De milyen termetes potykái e gali- mátyásoknak úsznak ez áradatban! Tisztölt gyülekezmény! Az előttem szólónak szavalata nagyonlagos hatályú kiszavazmányokban muszályositott érvényességgel kimondott értekezleti hatványosságnak aufférolódása, mert: a tényálladék vadrácziójának hogyanlételi mivoltából folyó engedményezés nem muszályosittatja a becsületes csizmazia-czéhbeli majszterok csizmareperá- lásának mustráczióját.
Ezen kiszolnoklásommal akartam én nem annyira a muszálytalanitott, mint inkább az érvénytelenséggel kimondott értekezleti batványosságnak kimutatását szivökre kötni. Szavalatomat bevégezve maradok ezentúl is a becsületes csizmazia-czéh atázatos szolgája. Egyébiránt engem is elöntött az ő dikeziójának áradata.
A terapeuta a fogyásban bemutatás után kezet szorított velem. Vasgyuró markában kezem minden csontja ropogott, olyan szívesen szorította azt meg.
Petyó bácsi fölnyitotta a zsilipet, kigombolta inggallérját, s jöttek a potykák, a termetes galimátyások.
Account Options
Előbb azonban még egyszer végig mosolygott a társaságon, s úgy látszék, hogy a boros palaczkok is mosolyogtak, a petroleum lámpák is mosolyogtak, mosolygott még a falon függő Gábor arkangyal is, sőt a sutban horkoló kandúr is nyújtózkodni kezdett s magasra emelve farkát, ha nem csalódom — mosolygott.
Én a mennyire lehetett, komoly arezot vágtam, szivemre tettem kezem és mellre horgasztott fővel figyeltem. A bikabiró, ki hozzá volt már szokva az ilyen közbeszólásokra, ajkbigyesztve mondá: Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.